"Minden, ami egy jó novellához és regényhez kell".

Akkor bizony nekem is ez kell! S ezzel megvettem. Napokig kerestem, majd egy kis - mondhatni plázában eldugott - könyvesboltban leporolták nekem. Már a lapjai is megsárgultak, annyit várt rám, hogy megtaláljam. Pedig nem is olyan régi... a tavalyi évben nyomták - tankönyv papírra. Igazi tankönyvszag. Sehol egy színes kép, csak az alig fénylő borító, mindenütt szöveg és... feladat!

Egyszer azt olvastam egy horoszkópban, hogy az ikrek jegyűek mindig a könyv végét olvassák el először. Elszégyelltem magam. Mint akit csintalanságon kaptak a szülei. Így van. Mindig a könyv végével kezdem. Csak öt sort. Akkor is, ha nem értem. Csak az utolsó mondatot... alkudozom állandóan - magammal.

Ez a könyv megváltás. Itt ugyanis a végén van az első olvasnivaló! Raymond Carver Katedrális című novellája. Az első lap alján már figyelmeztet az író, hogy többször is hivatkozik ezekre az oldalakra. Végre! Legálisan beleélhetem magam az utolsó mondatokba, majd elkezdhetem megtanulni ezt a remek mesterséget. Hiszem, hogy az írás az. S akinek a kitartás adott és hajlandó energiát fektetni a tanulásba, az sok hasznos dolgot megtanulhat. A többi pedig? Tehetség. Vagy csak szerencse. Bízom a szerencsémben. Mint mindig.