Olvasom a könyvet, izgalmasan bonyolódik bennem a történet és a szereplők önmagukat nevezik el. Még semmi sem biztos, ismerkedem velük. Lényegében önálló életre keltek - bennem. A könyv pedig eszközöket ad a kezembe. Mintha kaptam volna egy doboz színes ceruzát és már csak választanom kell.
S én épp a szigorú szerkesztő szerepére vágyom. Aki rendre utasítja csapongó képzeletem, s végre megír egy vázlatot.
Ehelyett viszont álmodom. Mesét és érzést. Vajon milyen érzés lesz meglátni a könyvem, ahogyan valaki más olvassa a metrón? S már látom a borítón a képet. Ma megkérdezem, megkaphatom-e... szeretném.
