Kavargó. Ez a legjobb szó arra, amit most érzek. Az egész történet kavarog bennem és átjárja lényemet. Érzem a főszereplőm fájdalmát, örömét és elkeseredettségét is, mely reménnyel párosul. Belém marnak a mellékszereplőim mondatai és örömmel oldódom fel a végén.
Más nem történik, csak a történet ízét ízlelgetem. Kavarog és hamarosan eljön az a pillanat, amikor már csak írnom kell. Bátran és kötetlenül, hogy a végén egy szigorú szerkesztő tollával rendet tegyek az egészben.
Mit érzek most? Olyan, mint a szerelem. Fojtogat és gombócokat termel bennem, amik mind a feloldást várják. S azonnal elsimulnak, ha elképzelem a könyv borítóját, ha látom a képet, amit szeretnék. Még nem szóltam a fotóművésznek. Pedig a kedvenc képem tőle. S tökéletesen kifejezi azt, amit most érzek.
